Messze híres a káldi Farkas-erdő
ötszáz éves terebélyes tölgyfája.
Arról híres hogy a káldi leányok
Szent Ivánkor oda gyűlnek alája.

Oda gyűlnek. Tüzet raknak. Táncolnak.
Legényekről pajkos nótát dalolnak.
A környéken az a valós hír járja
hogy ott minden derék legény
rátalálhat az igazi párjára.
refrén:

Addig jártam én is oda amíg ott
egy káldi lány kökény szeme megfogott.

Szép szemével mosolyával
szavaival illatával
a cserfes csókos kicsi szájjal
úgy bájolt el hogy mára már
megvolt a mi esküvőnk.
refrén:

Én azóta váltig mondom hogy Ővéle
a múlt nyáron reám ragyogott az ég.
S váltig vallom büszkén vallom hogy a rózsám
az Én rózsám a legszebb ifjú feleség.
refrén: