Vigasztalj, testvér! Tárik ibn-Zijád!
Bár, győztek a dicső mór seregek,
s miénk már hispán Andalúzia,
testvéred, egy csatát még nem nyert meg.

Ismersz. Hősöd, bátor a csatákban.
Lám, Andalúzia földi Éden,
nyugalmam még sincs, míg az a huri
boldogtalan, Ahmed háremében.

Tedd rabbá szívét, bánatos Háfíz!
A fénylő Szépségről, írj verseket!
A bülbül szavú bűvölő Leilah
bizony másként, tiéd már nem lehet.

De Allah akarata rejtély. Ha
lelke oly színes, mint a jázminok,
hímes szavadra talán nádszálként
hajlik. S ábrándos szíve, meginog.

Igaz lehet ez, bölcs berber sólyom.
Szeme pillantása, lágyan ragyog.
Ha tömjénes szavam igézi Őt,
boldog leszek. Ha nem, tudd, meghalok.