Ott ahol a Torna vize egybe folyik
az áradó Marcal folyó vizével
áll egy öreg betyárcsárda ahová Én
oda vágyok
a szerelemre váró leány
eleddig még érintetlen szívével.

Az éjféli muzsika szó ide hallik
ama híres Dabrókai Csárdából.
Locsoló bált adnak ott a jánosházi
víg legények
a Szent György havi keresményük
jánosházi lányokra szánt javából.

Az idén még kislány vagyok. Édesanyám
nem engedett a Húsvéti nagy bálba.
Intett ma még a hiányzó türelemre.
De jövőre
már Ő öltöztet a legszebbik
lányhoz illő bálba való ruhámba.

S akkor Ő már enged engem a bálba!
Ott leszek a Dabrókai Csárdába!
Táncolok a legényekkel sorjába!
refrén:

S amikor egy délceg legény súgja majd a
fülembe az első csókra vártában
hogy engem már mindörökké szeretni fog
az igazi szerelem is
rám talál a Dabrókai Csárdában.
Vár reám a Dabrókai Csárdában.
refrén:

Ezt az új magyar nótát hódolatom jeléül,
Budai Beatrix énekesművésznő számára írtam.