Mint padláson nyaranta, ha átdereng
mohos vén cserepek résein a fény,
dereng át ma, e felszínes, fénytelen
koron, néhány meg nem valósult remény.

S mintha ma lenne a hetvenes évek,
e szenvedélyes, romantikus tudat,
mi színes, reális álmokkal vezet,
a néhányból, egy reménnyel célt mutat.

S íme, szám a Napfény íze önti el.
Boldog, ki a múlt kútjából még ihat.
Lelkem mostantól ring, mint költő. Igen.
Beteljesíti vágyad Anyám, fiad.