Belenézek múltam tengermély kútjába
szándékkal kerülve mézédes szavakat.
Igyekszik legyűrni a számra tóduló
negédet, a betonkemény vasakarat.

Mint egy kívülálló szenvtelen idegen
hűvösen próbálok tárgyilagos lenni.
Még nem tudom sikerül-e. De indulok
szenvedélyem útján visszafele menni.

Fényekben forró nyár volt. Én, a tizenhét
éves, ha tehettem, Puskintól Anyegint,
Solohovtól a Csendes Dont olvastam. Így
tudtam. A szerelem árad, mint a Perint.

Belépett kezdődő férfi életembe.
S mint az óceánokban az áramlatok,
ereimben lázasan keringett a vér.
Szelíden élvezte a mély hódolatot.

S Ő, a szlávosan lágy lenhajú kék virág
magát, Tatjána bájával adta nekem.
Csodálatos égő Akszinyaként csókolt,
szeretett, de elment. Sorsa tette velem.